4. rész

*Becca*
Reggel felkeltem és minden az eszembe jutott ami az este történt. Felvettem magamra egy pólómat ami igazából az apáé volt, majd felkeltettem Josh-t.
-Jó reggelt! - mondtam mosolyogva és egy puszit nyomtam Josh szájára. -
-Jó reggelt. - mondta Josh kómásan. - Akkor barátok ahogy tegnap megbeszéltük igaz?
-Igen. - mondtam, de egy kicsit bánkódtam e miatt. - Josh nem biztos, hogy kibírom úgy, hogy csak barátok legyünk.
-Hát akkor legyünk többek, mint barátok. - mondta Josh mosolyogva, majd megcsókolt. Nem értem miért, de úgy éreztem mintha nem lenne valami rendben. Mindegy is... most csak élvezem Josh társaságát. - Szerintem én hazamegyek átöltözni és lezuhanyozni. Aztán vissza jövök és elmegyünk deszkázni. Oké?
-Rendben. - mondtam, majd egy búcsú csókot nyomtam Josh szájára. Aztán Josh felöltözött és hazament ekkor anya jött be a szobámba. -
-Jó reggelt kicsim, beszélnünk kell. - jelentette ki anyu komoly arccal. -
-Jó csak lezuhanyozok és felöltözök. - mondtam és ezt meg is tettem. Ezt a ruhát vettem fel, hisz nagyon jó idő volt. Anyu ott ült az ágyamon és várt engem. - Mit szeretnél anyu?
-Csak tudod egy beszélgetésre van most szükséged. - kezdett bele anyu abba az unalmas szövegbe amit már apu elmagyarázott. -
-Igen anyu védekeztünk. - mondtam a szemeimet forgatva. - De most megyek reggelizek utána pedig indulunk Josh-al deszkázni. 
-Szia! - köszönt Josh az asztalhoz érve ahová nemrég ültem le. -
-Szia! - köszöntem. - Ettél már?
-Még nem. - mondta Josh. -
-Akkor gyere ülj le és egyél velem. - mondtam mosolyogva. -
-Rendben. - mondta Josh. - És mit eszel?
-Gabonapelyhet. - mondtam, majd felálltam és hoztam Josh-nak is egy kanalat és egy műzlistáyért. -
-Köszönöm. - mondta Josh, majd mosolyogva töltött tejet a tányérjába és öntött egy kis gabonapelyhet is. -
-Annyira most nincs kedvem deszkázni. - mondtam. -
-Akkor mihez lenne kedved? - érdeklődött Josh. -
-Nyomozzunk! - mondtam mosolyogva. -
-Rendben. - mondta Josh, majd a reggeli után segített nekem elmosogatni. A mosogatás után átmentünk Josh-ékhoz és nézegetni kezdtük a könyvet. A könyvben pont olyan nyaklánc volt amilyet a szobámba találtam. Előkaptam a nyakláncot és mutogatni kezdtem Josh-nak. -
-Szerintem ez nem véletlen. - mondtam Josh szemébe nézve. -
-Hát szerintem sem. - mondta Josh, majd tovább lapozgattuk a könyvet és találtunk egy képet, amin a nagymamám volt. Én Josh-ra pillantottam ekkor. - Becca mi a baj?
-A nagymamám van ezen a képen. - mondtam. -
-És még él? - érdeklődött Josh. -
-Igen, innen nem messze lakik. - mondtam mosolyogva. -
-És elmegyünk hozzá? - érdeklődött Josh. -
-Persze, indulhatunk! - mondtam és felkaptam a gördeszkám és Josh is, majd szólás nélkül távoztunk és a nagymamám háza felé vettük az irányt. -