1. rész

*Becca*
Ma Josh szülinapja van. Meg akarom vele ünnepelni, ha ő is szeretné. Felöltözök és már megyek is át érte. A házukhoz érve bekopogtattam. Az anyukája nyitott ajtót.
-Csókolom Mrs. Miller. - mondtam mosolyogva. -
-Isabella. - mondta Mrs. Miller köszönés képp. - Joshua fent van a szobájában és még alszik. Nyugodtan menj felkeltheted.
-Rendben köszönöm. - mondtam és Josh szobájába mentem. - Josh.
-Szia Becca. - mondta Josh kómásan, mert  már ébren volt. -
-Mit szeretnél ma csinálni? - érdeklődtem. -
-Hát most csak deszkázni szeretnék, és majd este menjünk el az új szórakozó helyre a Night life-ba. - mondta mosolyogva Josh. -
-A többiek is jöhetnek? - érdeklődtem. -
-Deszkázni jöhetnek, de estére csak a tiéd vagyok. - mondta Josh nevetve. -
-Rendben. - mondtam nevetve. Felhívtam a többi deszkást. Megbeszéltük, hogy a deszka pályán találkozunk. Amikor odaértünk üdvözöltük a többieket. Napnyugtáig deszkáztunk és hazamentünk. Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem egy testhez simuló kék ruhát, amit Josh választott nekem. A hajamat simán leengedve hagytam. Két duda szót halhattam így felvettem a kiválasztott magassarkút és gyorsan leszaladtam a lépcsőn, és ki az ajtón. A kocsiba beülve megöleltem. Amikor a Night life-ba értünk táncoltunk és piáltunk. Az alkohol hatására (kicsit sokat ittunk) megcsókolt Josh. Én vissza csókoltam és már következőre annyit vettem észre, hogy Josh kocsijában vagyunk a hátsóülésen és Josh apja meg az én apám visz minket hazafelé. Nem nagyon zavartak minket apuék, mert tovább csókolóztunk és Josh teljességgel rám mászott. -
-Joshua Austin Miller eltöröm a kezed. - mondta az apukám, de nem foglalkoztunk vele. A nagy csók csatánk közepette egy nagy rázkódást éreztünk így előre néztünk, hogy jól vannak-e apáék. Josh apjának a feje vérzett és a kormánynak volt dőlve. Apámnak pedig üvegdarabok álltak ki a fejéből. Ki akartunk szállni, de a kocsi amelyik belénk jött nem hagyta ezt. A kocsiból egy fiatal srác és egy lány szállt ki. Nekem ekkor elsötétült a kép.
*Josh*
Amikor Becca elájult tűzoltók és mentők érkeztek. Amikor kivágtak minket a tűzoltók rögtön engem és Becca-t húzták ki. Amikor leápoltak minket akkor a mentőből láttam, hogy az apáinkat hullazsákba teszik. Beérve a kórházba Becca magához tért.
-Josh... hol vannak apuék? - érdeklődött. -
-Bec... ők most nincsenek itt. - mondtam a sírást visszafolytva. A nővérek kivételesen egy szobába raktak egy fiút és egy lányt. Amikor már elhelyezkedtünk a két anya jelent meg. Anya rögtön hozzám rohant és megölelt, majd közölte a rossz hírt. Ekkor elkezdtem sírni (ami nem szokásom) anya próbált vígasztalni, de ő is sírásban tört ki. Ugyan ez játszódott le Becca ágyánál is. A temetésre elengedtek minket és úgy voltak vele, ha most haza mehettünk akkor maradhatunk is. A két család mindig egymás mellé temetkezik és valamiért mindig egyszerre érik balesetek a két családtagjaiból.