5. rész

*Becca*
A nagyihoz érve a szemem kikerekedett úgy meglepődtem. Fel volt dúlva az egész udvar és a rendőrség állt meg éppen. Én gyorsan berohantam Josh-t magam után rángatva. Ekkor láttam meg, ahogy nagyi a földön hever és a kedvenc fehér ruhája tiszta vér. Sírni kezdtem és térdre rogytam, mire Josh leguggolt mellém és magához ölelt.
-Hölgyem, ön kicsoda?-kérdezte a rendőr, de nem bírtam válaszolni, csak egy segítségkérő pillantást vetettem Josh felé.
-Ő az unokája az idős hölgynek.-mondta, majd még jobban magához ölelt.
-És ön uram, kicsoda?-kérdezte a rendőr Josh-t.
-Én Josh Miller vagyok, Becc barátja.-mondta, mire én jobban zokogni kezdtem. Ekkor Josh az ölébe kapott.
-Kérem távozzanak a helyszínről. Pár nap múlva megkeressük önöket a nyomozással kapcsolatban.-mondta a rendőr, de Josh már el is indult kifelé. Felkapta a deszkáinkat, az enyémet a kezembe nyomta ráállt az övére és gurulni kezdtünk hazafelé. Nem is értem, hogy bírt elvinni hazáig a karjaiban. Amikor beértünk az ajtón hozzánk Tina-val találtuk magunk szembe, aki rosszallóan méregetett minket, ahogy Josh a karjaiban tart én pedig zokogok.
-Mi történt Rebecca?-kérdezte anyu.
-A nagyi...-kezdtem bele, de még jobban zokogni kezdtem, mint eddig. Ekkor anyu és Mrs. Miller kérdőn néztek Josh-ra.
-Joshua?-kérdezte Mrs. Miller.
-Meghalt.-nyomott egy puszit a homlokomra Josh, majd elindult velem felfelé.
-Anya? Meg...?-akadt ki anyu, majd Mrs. Miller vállára borult. Nem nagyon szeretik egymást, de miattunk el kell viselniük a másikat.
-Nyugodj meg, Stefanie.-hallottam Mrs. Miller hangját, majd ránk nézett.-Joshua, gyertek vissza.
-Nem.-mondta Josh és haladt tovább a lépcsőn.-Úgy is hülyeségeket mondanál neki, amitől még szomorúbb lenne. Majd én felvidítom és kérlek titeket, hogy ne zavarjatok minket.
A szobámba érve Josh bezárta a hátunk mögött az ajtót, majd lerakott az ágyra és megcsókolt, de nem ment ennél tovább, mert a könyv kicsapódott a fényképalbummal együtt. Megnéztük, hogy mi is van és ekkor a fényképalbumba megláttuk a fotónkat. Éppen egy éve készült nyáron, amikor túl estünk az első szakításunkon és egymást vigasztaltuk hülyeségekkel. A könyvbe is belenéztünk és a vastagon szedett részt kezdtük olvasni: "Az idő múlik, ahogy az élet is. A szeretet megmarad, ahogy az emlék is.". Ekkor kerekedett ki a szemünk, mert magunkat láttuk egy képen, amin nyugodtan alszunk egymás mellett, de a nyakunknál két sötét alak kést tartott és ez volt a takaróra írva: "Augusztus 30. VÉGE MINDENNEK". Én rémülten, akadozva szívtam magamba a levegőt, míg Josh csak hosszan lehunyta a szemét. Ekkor ismét lapozni kezdte magát a könyv és egy zeneszám címe volt ott, a One Direction képével. A zeneszám címe: "Moments". Ekkor bekapcsolt a tévé és a házi videóinkat kezdte játszani ezzel a zenével alatta. Anyuék rontottak be és a tévét kihúzták, de még mindig ment és a lejátszóban sem találtak semmit. Amikor vége lett a videóknak a karomhoz kaptam és Josh is, mivel olyan érzésem volt, mintha karcolnának bele. Ránéztem a kezemre és csorgott rajta a vér, de bele volt karcolva: "Már érvénybe lépett...". Ekkor Josh tartotta hozzám a kezét és az övébe is volt karcolva: "Nem menthetitek  meg őket.". Hirtelen az albumban lévő kép jelent meg a fényképalbumból. Hirtelen valami fájdalmat éreztem a fejemben, de olyan erőset, hogy elsötétült a kép.

*Josh*
Miután Becca elájult nekem is elsötétült a kép és arra ébredtem, hogy egy öreg gyagyás nő ugrál körbe engem és Beccat, aki már magánál volt, de annál jobban bújt hozzám.
-Elnézést!-szólaltam meg, mire a nő megállt és kérdőn nézett rám.-Maga mit csinál?
-Elűzöm az ördögöt, mert ide már maga a sátán jött el!-mondta a vénasszony és tovább akart ugrálni, de ekkor önkénytelenül felálltam.
-Josh, te sem magadtól áltál fel?-kérdezte félve Becca.
-Nem ám.-mondtam és ekkor a teraszra értünk, míg a vénasszony követett is minket és kiabált anyuéknak. Ekkor Becca elkapta a nyakam és én is az övét. Anyuék rontottak ki az erkélyre és kikerekedett szemekkel néztek ránk.
-Kérlek segíts anya, kérlek segíts!-mondtuk Beccel elhaló hangon és ekkor anyuék lefogták a kezünket.
-Szeretlek.-mondtam Beccnek.
-Én is szeretlek.-mondta Becca és anyuék sírni kezdtek, mire kérdőn pillantottunk rájuk.
-Mi az?-kérdeztük egyszerre, mire anyuék is egy emberként mozdultak és elengedték s kezünket.
-Szerintem veletek még maga a sátán sem fog elbírni...-mosolygott anyu.
-A szerelmetek remélem, hogy legyőzi őt...-mondta Stefanie. 

4. rész

*Becca*
Reggel felkeltem és minden az eszembe jutott ami az este történt. Felvettem magamra egy pólómat ami igazából az apáé volt, majd felkeltettem Josh-t.
-Jó reggelt! - mondtam mosolyogva és egy puszit nyomtam Josh szájára. -
-Jó reggelt. - mondta Josh kómásan. - Akkor barátok ahogy tegnap megbeszéltük igaz?
-Igen. - mondtam, de egy kicsit bánkódtam e miatt. - Josh nem biztos, hogy kibírom úgy, hogy csak barátok legyünk.
-Hát akkor legyünk többek, mint barátok. - mondta Josh mosolyogva, majd megcsókolt. Nem értem miért, de úgy éreztem mintha nem lenne valami rendben. Mindegy is... most csak élvezem Josh társaságát. - Szerintem én hazamegyek átöltözni és lezuhanyozni. Aztán vissza jövök és elmegyünk deszkázni. Oké?
-Rendben. - mondtam, majd egy búcsú csókot nyomtam Josh szájára. Aztán Josh felöltözött és hazament ekkor anya jött be a szobámba. -
-Jó reggelt kicsim, beszélnünk kell. - jelentette ki anyu komoly arccal. -
-Jó csak lezuhanyozok és felöltözök. - mondtam és ezt meg is tettem. Ezt a ruhát vettem fel, hisz nagyon jó idő volt. Anyu ott ült az ágyamon és várt engem. - Mit szeretnél anyu?
-Csak tudod egy beszélgetésre van most szükséged. - kezdett bele anyu abba az unalmas szövegbe amit már apu elmagyarázott. -
-Igen anyu védekeztünk. - mondtam a szemeimet forgatva. - De most megyek reggelizek utána pedig indulunk Josh-al deszkázni. 
-Szia! - köszönt Josh az asztalhoz érve ahová nemrég ültem le. -
-Szia! - köszöntem. - Ettél már?
-Még nem. - mondta Josh. -
-Akkor gyere ülj le és egyél velem. - mondtam mosolyogva. -
-Rendben. - mondta Josh. - És mit eszel?
-Gabonapelyhet. - mondtam, majd felálltam és hoztam Josh-nak is egy kanalat és egy műzlistáyért. -
-Köszönöm. - mondta Josh, majd mosolyogva töltött tejet a tányérjába és öntött egy kis gabonapelyhet is. -
-Annyira most nincs kedvem deszkázni. - mondtam. -
-Akkor mihez lenne kedved? - érdeklődött Josh. -
-Nyomozzunk! - mondtam mosolyogva. -
-Rendben. - mondta Josh, majd a reggeli után segített nekem elmosogatni. A mosogatás után átmentünk Josh-ékhoz és nézegetni kezdtük a könyvet. A könyvben pont olyan nyaklánc volt amilyet a szobámba találtam. Előkaptam a nyakláncot és mutogatni kezdtem Josh-nak. -
-Szerintem ez nem véletlen. - mondtam Josh szemébe nézve. -
-Hát szerintem sem. - mondta Josh, majd tovább lapozgattuk a könyvet és találtunk egy képet, amin a nagymamám volt. Én Josh-ra pillantottam ekkor. - Becca mi a baj?
-A nagymamám van ezen a képen. - mondtam. -
-És még él? - érdeklődött Josh. -
-Igen, innen nem messze lakik. - mondtam mosolyogva. -
-És elmegyünk hozzá? - érdeklődött Josh. -
-Persze, indulhatunk! - mondtam és felkaptam a gördeszkám és Josh is, majd szólás nélkül távoztunk és a nagymamám háza felé vettük az irányt. -

3. rész

*Becca*
.Josh arcára pillantottam,aki épp bele kezdett a magyarázásba.
-Becc te tudod, hogy mi az a One Direction? - érdeklődött Josh. -
-Azt hiszem egy fiú banda a 2010-es X Factor-ból. - mondtam a fejemet vakargatva. - Miért?
-Mert az unokatesóm nagy rajongójuk és a városban lesz egy koncert. - mondta Josh. -
-És? - értetlenkedtem. -
-Ő 13 éves. El kell kísérnem. Arra gondoltam, hogy eljönnél-e velem. - vezette elő Josh a tervét. -

-Legyen, ha ennyire szeretnéd. - mondtam mosolyogva. -
-Rendben. Akkor este nyolckor érted megyek. - mondta Josh mosolyogva. -
-Oké, de ne késs. - mondtam. - Amúgy, hogy hívják az unka tesódat?
-Ally Sweet. - mondta Josh mosolyogva. -
-És ki a kedvence? - érdeklődtem. -
-Nem tudom azt se, hogy kik... a nevüket hogy tudnám? - érdeklődött Josh nevetve. -
-Na akkor megyek készülődni. - mondtam mosolyogva és kimentem Josh-ék házából. A szekrényembe kutattam vagy két órán keresztül, de nem találtam semmit így el kellett mennem vásárolni, de gondoltam előbb megkérdem anyut, hogy egyáltalán mehetek-e.  -Anyu!
-Tessék kicsim? - jelezte anyu, hogy hallott. -
-Elmehetek ma a One Direction koncertre? - érdeklődtem. -
-Persze kicsim. - mondta anyu, mert idő közben feljött a szobámba. - És kivel mész?
-Josh-al és az unoka testvérével. - mondtam. -
-Fiú vagy lány az unoka testvére? - érdeklődött anyu. -
-Lány. És 13 éves. - mondtam a szemeimet forgatva. - Miért is mennénk mi Josh-al One Direction koncertre.
-Igaz. - helyeselt anyu. - És mit veszel fel?
-Azt még nem tudom. - mondtam. - A szekrényembe nem találtam semmit.
-Hát akkor menjünk vásárolni. - mondta anyu és elindultunk a plázába. Amikor oda értünk a DM-be mentünk be. Ott kiválasztottuk ezt:



Aztán a pénztárhoz mentünk kifizetni a ruhát és onnan haza. még nem volt 4 óra se így leültem TV-t nézni. Vagy 3 órán keresztül TV-t néztem aztán készülődni indultam. Felvettem azokat a cuccokat amiket ma vettünk és a fürdőbe mentem elkészíteni a hajam. A hajam leengedve maradt csak egy kicsit megigazítottam, hogy tökéletesen álljon. Szóval ez nem volt két órán keresztüli készülődés így lementem és ettem egy kicsit. Amikor megettem az elkészített vacsorámat még volt egy órám így leültem TV-t nézni ismét. Csengettek így felálltam és kikapcsoltam a TV-t Josh volt az ajtóban és Ally. Josh-al két puszit nyomtunk egymás arcára köszönésül, majd Josh kocsijával elindultunk az arénába. Amikor odaértünk sikítozó tinilányok ezrei álltak ott. Josh leparkolt a kocsival, majd kiszálltunk mindannyian és szépen beálltunk a tömeg végére. Ekkor egy autó érkezett és a tinilányok tömege szétnyílt, hogy be tudjon menni a kocsi. Csak én és Josh maradtunk ott ahol voltunk és Ally csatlakozott a visítozók közé. A kocsi ránk dudált és mi ennek hatására nyugodtan arrébb sétáltunk. A kocsiban öt srác ült gondolom ők a One Direction. Csak annyit láttam, hogy Josh Ally-t kirángatta a síkítozó tömegből. Amikor ez megtörtént Ally durcázni kezdett.
-Arra emlékeztem, hogy jobb fej vagy. - mondta Ally. Josh rám pillantott, hogy segítek rajta. -
-Ally? - szólítottam meg a durcázó 13 éves lányt. -
-Tessék? - érdeklődött. -
-Neked ki a kedvenced a bandából? - érdeklődtem. -
-Harry Styles. - mondta mosolyogva Ally. -
-És ő melyik srác? - érdeklődtem. - Tudod nemrég ismertem meg a bandát és nem nagyon tudom, hogy melyik srác melyik.
-Ő a barna göndör hajú srác. - mondta és előkapta a mobilját, majd mutogatni kezdte a fiúkat. -
-Értettem. - mondtam és vissza mondtam amit magyarázott a fiúkról. - 
-Ügyes vagy. - mondta mosolyogva Ally és ahogyan ezt kimondta kezdetét vette a koncert. A koncerten Ally-vel előre kellett mennem egészen a színpadig jutottunk. Josh hátul várt minket és Niall mosolyogva nyújtotta felém a kezét, majd a mikrofonba mondta: "-Most kivételesen egy rajongónk feljöhet a színpadra." Ekkor felrántott és elkezdtek hülyéskedni a srácok. A koncert végéig a színpadon voltam és láttam, hogy Josh is előre jött Ally-hez. A koncertnek vége volt és mentek aláírásokért és fényképekért a bandához. Én a színpadnál maradtam és Josh lesegített onnan. Ekkor vissza jött a szőkeség és mosolyogva lemászott a színpadról.
-Nem jössz aláírásért? - érdeklődött Niall. -
-Ally akarsz aláírást? - érdeklődtem. - 
-Igen. - mondta Ally mosolyogva. -
-Megyünk. - mondtam, majd felrakott Josh a színpadra és Ally-t is. Mindezek után felhúztam a színpadra Josh-t és Niall-nak is segítettem felmászni. Amikor a srácokhoz értünk ők már az öltöző felé mentek, mert a biztonsági őrök beküldték őket. Niall maga előtt tolt minket, majd amikor beértünk a másik négy srác ránk nézett. -
-Ők kik? - érdeklődött a göndörke. -
-Ő itt az a lány akit felhívtam a színpadra és a srác és a lány vele voltak. - mondta Niall. -
-Isabella Rebecca Jonson vagyok. - mutatkoztam be. - Ő itt Joshua Austin Miller és Ally Sweet. Ally szeretne aláírást és fényképet.
-És ti nem? - érdeklődött Harry. -
-Mi csak kísértük Ally-t. - mondta Josh. -
-Na akkor gyere Ally. - mondták mosolyogva a srácok, de Ally csak mellettem állt. -
-Ally menj. - mondtam mosolyogva, de Ally nem mozdult. - Veled menjek?
-Igen. - mondta elpirulva Ally. Odaálltunk a srácokhoz és engem átkarolt Harry és Niall. Ally-t pedig Harry és Louis. Josh is beállt hozzánk mivel egy biztonsági őr fotózott. Josh közém és Harry közé állt be, majd mikor mindannyian kaptunk aláírást is elhagytuk az öltözőt és kimentünk az arénából. Észre vettem, hogy az én aláírásom hátulján ott virít a srácok telefonszáma, de nem foglalkoztam vele. Mikor haza értünk elköszöntem Ally-től egy öleléssel Josh, pedig bejött hozzánk. Felmentünk a szobámba és leültünk az ágyamra. -
-Becc... meg kéne beszélnünk a tegnapi csókot. - mondta a fejét vakargatva Josh. -
-Josh... én arra gondoltam, hogy ne rontsuk el ilyenekkel a barátságunkat. Hisz te vagy a legjobb barátom és nem akarlak elveszteni egy hülye fellángolás miatt. - mondtam Josh arcát kémlelve. -
-Rendben. - mondta Josh és egy utólsó csókot adtunk egymásnak. - Akkor barátok.
-Igen azok. - mondtam, de nem bírtam magammal így rámásztam Josh-ra. Ezen az éjszakán nem baráti dolgok történtek. A csóknál többe  mentünk bele.

--//Reggel//--

*Mrs. Jonson (Stefanie)*

Beléptem Rebecca szobájába és az a látvány fogadott, hogy Rebecca-n és Joshua-n csak egy takaró van a  ruháik a földön. Remélem védekeztek hisz nem akarom, hogy terhes legyen Rebecca. Mondjuk Tina-t megütné a guta. Na mindegy hagyom őket. Majd amikor haza megy Joshua rákérdek Rebecca-nál.

2. rész

*Josh*
A fiatal lány beszélni kezdett.
-Sziasztok! Én Elisabett Stella Gold vagyok. 19 éves, és ott voltunk azon a bizonyos napon amikor az apukáitok meghaltak. Én az anyós ülésen ültem és Dodo vezetett. - mondta a Elisabett lesütött tekintettel. -
-Én lennék Dodo vagyis Soon Donald Douson. Szintén 19 éves vagyok. - mondta a fiatal srác. -
-Te szemét! - ugrott volna Becca neki a srácnak, de én lefogtam őt. Amikor vissza ült mellém zokogni kezdett. -
-Sa... sajnálom. - nyögte ki Donald. -
-Az, hogy sajnálod attól még apa halott. - ordított rá Becca. -
-Talán jobb lenne, ha most mennénk. - mondta Elisabett és felálltak. Odajött hozzám és a kezembe nyomott két papír cetlit. - Ha kell valami csak hívjatok minket. 
-Rendben. Köszönjük. - mondtam, majd még jobban magamhoz szorítottam Becca-t és egy puszit nyomtam a homlokára. - Becc most haza kell mennem. Majd holnap jövök.

Becca csak bólogatott én pedig kimentem az ajtón. Elköszöntem Mrs. Jonson-tól és haza mentem. Otthon anya várt és mondta hogy menjek zuhanyozzak le aztán pedig aludjak. Így is tettem. Amikor lefeküdtem nem bírtam aludni így gondolkozni kezdtem a kapcsolatunkon. A nagy elmélkedésem közepette hallottam egy nagy puffanást a padlásról így felkeltem és eldöntöttem megnézem mi is lehetett az. A telefonommal világítva indultam fel a padlásra. Amikor felértem a padlásra láttam, hogy egy doboz borult le. A dobozban volt egy régi üres könyv és egy fotó album. Levittem az üres könyvet és a fotó albumot, majd bementem a szobába és felkapcsoltam a lámpát. A fotó albumot kezdtem nézegetni és láttam, hogy minden családból le van fényképezve két barát. Amikor a legutolsó képhez értem láttam, hogy apáék vannak rajta. Ha apa is benne van ebbe a könyvben akkor miért tartjuk a padláson. Mindegy hagytam ezt a témát és betettem az íróasztalom fiókjába mind a két könyvet, majd lefeküdtem aludni. 

--//Reggel//--

Amikor felkeltem Becca bámult rám. Azokkal a gyönyörű barna szemeimmel pislogott rám. 

-Jó reggelt Álomszuszék! - mondta mosolyogva Becca. -

-Jó reggelt! - mondtam mosolyogva, majd kimásztam az ágyból és bementem a fürdőbe felöltözni. Amikor felöltöztem kijöttem a fürdőből és Becca beágyalt nekem. - Köszi Becc.

-Szívesen Josh. - mondta Becca mosolyogva. - Na és mi a mai program?

-Találtam tegnap este egy könyvet és egy fénykép albumot. - mondtam miközben ismét elmerültem Becca szemében. - Van benne valami érdekes. 

-Na mutasd! - mondta Becca mosolyogva. Én elővettem a könyvet és az albumot, majd megmutattam apáékról a képet. Majd áttértünk a könyvre. Látta Becca is, hogy üres, de valamiért furcsa érzés kerített magába, amikor Becc is megérintette a könyvet, de nem foglalkoztam vele és elmentünk deszkázni. Amikor kiértünk a pályára esni kezdett az eső és így vissza mentünk a mi házunkba. Nézni kezdtünk egy filmet majd elment az áram és összebújva elaludtunk. Az éjszaka közepén arra keltünk Becca-val, hogy az ablakot kicsapta a szél és a könyvet kezdte lapozgatni. Ahogy lapozgatni kezdte a szél a könyvet betűket láttunk. A könyv eddig üres volt, de most volt benne betű. Felálltam és bezártam az ablakot, majd vissza mentem Becca-hoz. A könyv első oldalán ez állt: "Remélem megéri tudni, hogy mi áll itt, de valamelyikőtöknek még baja lesz ebből."

*Becca*

Láttam Josh arcán, hogy kicsit megijedt így magam felé fordítottam a fejét, hogy a szemébe nézhessek. Az arcunk pár centire volt az egymásétól és nem bírtam ellen állni így megcsókoltam. Nem tudom miért csináltam ezt hisz Josh csak a barátom szeretne lenni ahogy megbeszéltük, de valamiért visszacsókolt. A csókunk után csak bezártuk a könyvet és visszafeküdtünk aludni. Nem történt semmi, bár szerettem volna, de akkor nem lehetnénk többé barátok és fontosabb a barátságunk, mint holmi fellángoló szerelem. Nem szeretném Josh-t elveszteni. Ő a legjobb barátom. Mindent megteszek annak érdekében, hogy boldog legyen Josh. Szeretem őt, de erről neki nem kell tudnia. Az elmélkedésem után a kép elsötétült és elaludtam. 

--//**Becca álma**//--

Josh mosolyogva nyújtotta felém a kezét én megfogtam az és elkezdtünk sétálni egy nagy épület felé. Amikor bementünk az épületbe apuék fogadtak minket és végre Mrs. Miller mosolygott rám. Egy gyönyörű ruhában voltam és Josh megcsókolt engem... 

Ekkor felkeltem, mert reggel lett és Josh kezdett puszilgatni engem. Én szájon pusziltam, majd hazamentem és reggeliztem. Elmentem zuhanyozni, majd átöltözni. Amikor a szobámba értem nagy felfordulás fogadott. Nem nagyon érdekelt felöltöztem és redndet raktam, de amikor megágyaztam találtam én is egy könyvet és egy albumot is. Az íróasztalomon találtam egy nyakláncot is. Majd vissza mentem Josh-hoz.

1. rész

*Becca*
Ma Josh szülinapja van. Meg akarom vele ünnepelni, ha ő is szeretné. Felöltözök és már megyek is át érte. A házukhoz érve bekopogtattam. Az anyukája nyitott ajtót.
-Csókolom Mrs. Miller. - mondtam mosolyogva. -
-Isabella. - mondta Mrs. Miller köszönés képp. - Joshua fent van a szobájában és még alszik. Nyugodtan menj felkeltheted.
-Rendben köszönöm. - mondtam és Josh szobájába mentem. - Josh.
-Szia Becca. - mondta Josh kómásan, mert  már ébren volt. -
-Mit szeretnél ma csinálni? - érdeklődtem. -
-Hát most csak deszkázni szeretnék, és majd este menjünk el az új szórakozó helyre a Night life-ba. - mondta mosolyogva Josh. -
-A többiek is jöhetnek? - érdeklődtem. -
-Deszkázni jöhetnek, de estére csak a tiéd vagyok. - mondta Josh nevetve. -
-Rendben. - mondtam nevetve. Felhívtam a többi deszkást. Megbeszéltük, hogy a deszka pályán találkozunk. Amikor odaértünk üdvözöltük a többieket. Napnyugtáig deszkáztunk és hazamentünk. Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem egy testhez simuló kék ruhát, amit Josh választott nekem. A hajamat simán leengedve hagytam. Két duda szót halhattam így felvettem a kiválasztott magassarkút és gyorsan leszaladtam a lépcsőn, és ki az ajtón. A kocsiba beülve megöleltem. Amikor a Night life-ba értünk táncoltunk és piáltunk. Az alkohol hatására (kicsit sokat ittunk) megcsókolt Josh. Én vissza csókoltam és már következőre annyit vettem észre, hogy Josh kocsijában vagyunk a hátsóülésen és Josh apja meg az én apám visz minket hazafelé. Nem nagyon zavartak minket apuék, mert tovább csókolóztunk és Josh teljességgel rám mászott. -
-Joshua Austin Miller eltöröm a kezed. - mondta az apukám, de nem foglalkoztunk vele. A nagy csók csatánk közepette egy nagy rázkódást éreztünk így előre néztünk, hogy jól vannak-e apáék. Josh apjának a feje vérzett és a kormánynak volt dőlve. Apámnak pedig üvegdarabok álltak ki a fejéből. Ki akartunk szállni, de a kocsi amelyik belénk jött nem hagyta ezt. A kocsiból egy fiatal srác és egy lány szállt ki. Nekem ekkor elsötétült a kép.
*Josh*
Amikor Becca elájult tűzoltók és mentők érkeztek. Amikor kivágtak minket a tűzoltók rögtön engem és Becca-t húzták ki. Amikor leápoltak minket akkor a mentőből láttam, hogy az apáinkat hullazsákba teszik. Beérve a kórházba Becca magához tért.
-Josh... hol vannak apuék? - érdeklődött. -
-Bec... ők most nincsenek itt. - mondtam a sírást visszafolytva. A nővérek kivételesen egy szobába raktak egy fiút és egy lányt. Amikor már elhelyezkedtünk a két anya jelent meg. Anya rögtön hozzám rohant és megölelt, majd közölte a rossz hírt. Ekkor elkezdtem sírni (ami nem szokásom) anya próbált vígasztalni, de ő is sírásban tört ki. Ugyan ez játszódott le Becca ágyánál is. A temetésre elengedtek minket és úgy voltak vele, ha most haza mehettünk akkor maradhatunk is. A két család mindig egymás mellé temetkezik és valamiért mindig egyszerre érik balesetek a két családtagjaiból.